Pályázati szám: BGA-11-HA-01-070

                                               

Székelyföld természeti, történelmi, kulturális értékeinek megismerése

Beszámoló

Egyszer nekem azt mondták, hogy ha igazi vendégszerető emberekkel akarok egy pár napot eltölteni a határon túl, utazzak el Erdélybe. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sikerült megvalósítanunk egy olyan örök emlékű utat, amit a HATÁRTALANUL! Program pályázatán nyert 754 860,- forintból valósítottunk meg.

Utunkra 2012. május 25-én indultunk el, reggel 6 órakor. Méhkeréknél léptük át a határt, majd pedig Nagyszalontát vettük célba. Itt meglátogattuk a Csonka tornyot, megkoszorúztuk Arany János emléktábláját, és a Szoborparkban Kossuth Lajos szobrát. Körbejártuk a Szoborparkot, majd pedig folytattuk az utunkat Nagyvárad felé. Itt megcsodáltuk a gyönyörű Színházat és a Fekete Sas Palotát. Sétát tettünk a vár körül, és már indultunk is tovább a Királyhágóra. Csodálatos panoráma tárult elénk a Királyhágón, nem győztünk fényképezni. Kolozsváron egy fesztivál kellős közepébe csöppentünk, így elég nehéz volt megközelíteni Mátyás király szobrát. Megérte egy kicsit várni, mert nagy élmény volt közvetlen közelről látni azt, amit eddig csak képről láthattunk. Megkoszorúztuk Mátyás szülőházát, és belülről is meglátogattuk a Szent Mihály templomot, mely Erdély legmonumentálisabb temploma. Felkerestük a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, ahol Kovács Andrea kolléganőnk előadást tartott Bolyai János matematikusról. Kissé fáradtan értünk Marosvásárhelyre, de megismerkedtünk a Kultúrpalotával és a Színházzal. Mind kettő gyönyörű épület. Este értünk Zetelaka-Sikaszóra, a szállásra. A gyerekek még átnézték az út közben vezetett naplójukat, leellenőrizték az 1. tesztlap kérdéseire adott válaszokat, megismerkedtek kedves vendéglátóinkkal, elfogyasztottuk a finom vacsoránkat, és fáradtan hajtottuk álomra a fejünket.

A második napon elsősorban természeti értékekben gyönyörködtünk. Meglátogattuk a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost. Félelmetes, de csodálatos látvány tárult elénk a Békás-szorosban. Ilyen hatalmas mészkősziklákat egy alföldi gyerek nem minden nap láthat. Megtekintettük Gyergyószentmiklóson a Marcipán Múzeumot, Szent Miklós szobrát, és megkoszorúztuk Bethlen Gábor szobrát. A szállás felé útban megismerkedtünk Sikaszónál a Vízimalom működésével, ami jellegzetessége, hogy áramot fejleszt. Este a szálláson a helybelieknek előadták diákjaink a „Rátóti csikótojás” című magyar népmesét, majd közös énekléssel fejeztük be az estét. Leellenőriztük a 2. tesztlap feladatait, és pihenőre tértünk.

Pünkösd vasárnapján elutaztunk Szovátára, megismerkedtünk a Medve tóval, amiben fürdeni nem tudtunk, hiszen a fürdési szezon itt még nem indult el. Ellenben megcsodálhattuk a település jellegzetes tájházait, valamint megkoszorúztuk Petőfi Sándor szobrát. Parajdon alászálltunk a mélybe, és felfrissítettük a tüdőnket a só barlang tiszta, páradús levegőjével. Korondon megkoszorúztuk a Trianoni emlékművet, valamint tettünk egy sétát a kézművesek között. Gyönyörű népművészeti tárgyakat láthattunk, és aki akart, esetleg emlékbe is vásárolhatott. Farkaslakán előadást hallgattunk Tamási Áron íróról, és megkoszorúztuk a sírját. Körbejártuk az aradi 13 hősi halottjának kopjafáit, és megtekintettük a Trianoni emlékművet, ami érdekessége, hogy egyetlen fatörzsből faragták ki. Ezzel is az összetartozást erősítették. Ezek után Szejkefürdő következett, végigjártuk a 14 székely kaput, és megkoszorúztuk Orbán Balázs író, helytörténész sírját. Megtekintettük a tőzegláp fürdőt, majd Székelyudvarhelyen útba ejtettük Budvár romjait, és az Emlékezés parkjában iskolánk névadójának, Szent Lászlónak a szobrát. Hazafelé menet mi is részesei voltunk a zetelaki zarándokok csíksomlyói búcsúból való haza érkezésének. Megható, és felejthetetlen élmény volt ez az összetartás, amit ott tapasztaltunk a falubeliek között. Este megejtettünk egy focimeccset, bár az eső sajnos elég rövidre szabta, majd pedig a székelyek életéről mesélt nekünk Manyika néni, a vendéglátónk. Ajándékba kaptuk tőle Szálasy Ferenc: A tőről metszett székely világ című könyvét. Aki ezt a könyvet elolvassa, alaposabban megismerheti a székely emberek életét.

Utazásunk utolsó napján, Pünkösd hétfőjén reggel fájó szívvel vettünk búcsút kedves vendéglátóinktól, és elindultunk kis hazánkba. Segesváron a Petőfi szobor megkoszorúzása után megnéztük a Várat, valamint Vlad Dracula szülőházát. Nagyszebenben meglátogattuk az Astra Múzeumot, megismerkedtünk Erdély tájházaival, népművészetével. A lenyűgöző Vajdahunyad vára után összeszedtük a bátorságunkat, és felkapaszkodtunk a sikló segítségével a Dévai várba. Mesés volt a kilátás, egyik diákunk ihletet is kapott, és elmondott egy kis részletet a Kőmíves Kelemenné című népballadából. Arad volt az utolsó megállónk Romániában. Ide már este érkeztünk, hiszen nagyon hosszú volt az út Székelyföldtől a magyar határig. Ettől függetlenül még felkerestük a Kultúrpalotát és a Padovai Szent Antal templom csodálatos épületét. Sajnos az aradi képek könyvtárát két mozdulattal sikerült végérvényesen törölni a számítógépről. Emlékezetül honlapunkra 3 nem általunk készített esti fotót helyeztünk fel.

Még felsorolni is sok, mennyi látnivaló volt ez alatt a négy nap alatt. A programban 28 fő 7. osztályos tanuló, és 4 fő pedagógus vett részt. Bízom benne, hogy ezzel az utazással tanulóink és kollégáim is egy felejthetetlen élménnyel gazdagodhattak!

Györgyiné Felföldi Éva
pályázatíró