Pályázati szám:
BGA-11-HA-01-070
Székelyföld természeti, történelmi, kulturális értékeinek megismerése
Beszámoló
Egyszer nekem azt mondták, hogy
ha igazi vendégszerető emberekkel akarok egy pár napot eltölteni a határon túl,
utazzak el Erdélybe. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sikerült
megvalósítanunk egy olyan örök emlékű utat, amit a HATÁRTALANUL! Program
pályázatán nyert 754 860,- forintból valósítottunk meg.
Utunkra 2012. május 25-én indultunk
el, reggel 6 órakor. Méhkeréknél léptük át a határt, majd pedig Nagyszalontát
vettük célba. Itt meglátogattuk a Csonka tornyot, megkoszorúztuk Arany János
emléktábláját, és a Szoborparkban Kossuth Lajos szobrát. Körbejártuk a
Szoborparkot, majd pedig folytattuk az utunkat Nagyvárad felé. Itt megcsodáltuk
a gyönyörű Színházat és a Fekete Sas Palotát. Sétát tettünk a vár körül, és már
indultunk is tovább a Királyhágóra. Csodálatos panoráma tárult elénk a
Királyhágón, nem győztünk fényképezni. Kolozsváron egy fesztivál kellős
közepébe csöppentünk, így elég nehéz volt megközelíteni Mátyás király szobrát.
Megérte egy kicsit várni, mert nagy élmény volt közvetlen közelről látni azt,
amit eddig csak képről láthattunk. Megkoszorúztuk Mátyás szülőházát, és belülről
is meglátogattuk a Szent Mihály templomot, mely Erdély legmonumentálisabb
temploma. Felkerestük a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, ahol Kovács Andrea
kolléganőnk előadást tartott Bolyai János matematikusról. Kissé fáradtan értünk
Marosvásárhelyre, de megismerkedtünk a Kultúrpalotával és a Színházzal. Mind
kettő gyönyörű épület. Este értünk Zetelaka-Sikaszóra, a szállásra. A gyerekek
még átnézték az út közben vezetett naplójukat, leellenőrizték az 1. tesztlap
kérdéseire adott válaszokat, megismerkedtek kedves vendéglátóinkkal,
elfogyasztottuk a finom vacsoránkat, és fáradtan hajtottuk álomra a fejünket.
A második napon elsősorban természeti
értékekben gyönyörködtünk. Meglátogattuk a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost.
Félelmetes, de csodálatos látvány tárult elénk a Békás-szorosban. Ilyen
hatalmas mészkősziklákat egy alföldi gyerek nem minden nap láthat. Megtekintettük
Gyergyószentmiklóson a Marcipán Múzeumot, Szent Miklós szobrát, és
megkoszorúztuk Bethlen Gábor szobrát. A szállás felé útban megismerkedtünk
Sikaszónál a Vízimalom működésével, ami jellegzetessége, hogy áramot fejleszt. Este
a szálláson a helybelieknek előadták diákjaink a „Rátóti csikótojás” című
magyar népmesét, majd közös énekléssel fejeztük be az estét. Leellenőriztük a
2. tesztlap feladatait, és pihenőre tértünk.
Pünkösd vasárnapján elutaztunk Szovátára,
megismerkedtünk a Medve tóval, amiben fürdeni nem tudtunk, hiszen a fürdési
szezon itt még nem indult el. Ellenben megcsodálhattuk a település jellegzetes
tájházait, valamint megkoszorúztuk Petőfi Sándor szobrát. Parajdon alászálltunk
a mélybe, és felfrissítettük a tüdőnket a só barlang tiszta, páradús
levegőjével. Korondon megkoszorúztuk a Trianoni emlékművet, valamint tettünk
egy sétát a kézművesek között. Gyönyörű népművészeti tárgyakat láthattunk, és
aki akart, esetleg emlékbe is vásárolhatott. Farkaslakán előadást hallgattunk
Tamási Áron íróról, és megkoszorúztuk a sírját. Körbejártuk az aradi 13 hősi
halottjának kopjafáit, és megtekintettük a Trianoni emlékművet, ami
érdekessége, hogy egyetlen fatörzsből faragták ki. Ezzel is az összetartozást
erősítették. Ezek után Szejkefürdő következett, végigjártuk a 14 székely kaput,
és megkoszorúztuk Orbán Balázs író, helytörténész sírját. Megtekintettük a
tőzegláp fürdőt, majd Székelyudvarhelyen útba ejtettük Budvár romjait, és az
Emlékezés parkjában iskolánk névadójának, Szent Lászlónak a szobrát. Hazafelé
menet mi is részesei voltunk a zetelaki zarándokok csíksomlyói búcsúból való
haza érkezésének. Megható, és felejthetetlen élmény volt ez az összetartás,
amit ott tapasztaltunk a falubeliek között. Este megejtettünk egy focimeccset,
bár az eső sajnos elég rövidre szabta, majd pedig a székelyek életéről mesélt
nekünk Manyika néni, a vendéglátónk. Ajándékba kaptuk tőle Szálasy Ferenc: A
tőről metszett székely világ című könyvét. Aki ezt a könyvet elolvassa,
alaposabban megismerheti a székely emberek életét.
Utazásunk utolsó napján, Pünkösd
hétfőjén reggel fájó szívvel vettünk búcsút kedves vendéglátóinktól, és
elindultunk kis hazánkba. Segesváron a Petőfi szobor megkoszorúzása után megnéztük
a Várat, valamint Vlad Dracula szülőházát. Nagyszebenben meglátogattuk az Astra
Múzeumot, megismerkedtünk Erdély tájházaival, népművészetével. A lenyűgöző
Vajdahunyad vára után összeszedtük a bátorságunkat, és felkapaszkodtunk a sikló
segítségével a Dévai várba. Mesés volt a kilátás, egyik diákunk ihletet is
kapott, és elmondott egy kis részletet a Kőmíves Kelemenné című népballadából. Arad
volt az utolsó megállónk Romániában. Ide már este érkeztünk, hiszen nagyon hosszú
volt az út Székelyföldtől a magyar határig. Ettől függetlenül még felkerestük a
Kultúrpalotát és a Padovai Szent Antal templom csodálatos épületét. Sajnos az
aradi képek könyvtárát két mozdulattal sikerült végérvényesen törölni a
számítógépről. Emlékezetül honlapunkra 3 nem általunk készített esti fotót
helyeztünk fel.
Még felsorolni is sok, mennyi
látnivaló volt ez alatt a négy nap alatt. A programban 28 fő 7. osztályos
tanuló, és 4 fő pedagógus vett részt. Bízom benne, hogy ezzel az utazással tanulóink
és kollégáim is egy felejthetetlen élménnyel gazdagodhattak!
Györgyiné Felföldi Éva
pályázatíró
pályázatíró
